7 hegycsúcs, pompás panoráma, hegyi legelők, friss levegő, lélegzetelállító túra? Akkor a muraui 7 csúcs túra! Ha arra jártok, akkor nagyon megéri végig küzdeni. 

Mindenek előtt beszélek egy kicsit a Muravidék osztrák területéről. Murau város egy nagyobb központból és annak több kisebb részéből áll. Ilyen kis települése a folyó melletti St. Lorenzen ob Murau, ahol megszálltunk. Gyönyörű táj, egy gyönyörű várossal a völgyben. Rengeteg látnivaló várja az oda látogatókat, hiszen a város elsősorban a turizmusból tartja fenn magát. Télen síparadicsom, nyáron pedig utat enged a magaslatra vágyó túrázóknak.

Aznap mi is neki vágtunk a kalandnak. Reggel kényelmesen összepakoltunk és vettünk jegyet a libegőre, ami felvitt minket a Kreischberg közepén lévő felvonó állomáshoz. Onnantól már csak gyalog mehettünk feljebb a családdal. A kilátás már itt csodálatos volt.

Van nálunk egy szokás, amit persze most sem hagyhattunk el. Minden egyes megmászott hegy tetején eszünk egy úgynevezett “csúcskekszet”. Így hát a nap első pecsétjén kívül, megvolt az első csúcskeksz is a Kreischberg  (1981m) tetején. Július közepe volt és fenn a hegy tetején egy foltban még megmaradt a hó, így hatalmas élmény volt 2000 méter felett nyár közepén hógolyózni.

A Kirbisch-nél (2140m) ketté váltunk. Hárman haza mentek, mi azonban folytattuk az utunkat tovább a hegygerincen. Nem győzöm elégszer mondani, hogy a panoráma egyszerűen eszméletlenül szép volt. 

Ott akkor volt egy szakasz, amikor csak magamra figyeltem. Figyeltem, ahogy a szellő simogatja a bőrömet, ahogy a táskára kötött cipő lengedező mozgása húzza a vállamat, ahogy a kavicsok és a szúrós alpesi növények hol kegyetlenül szúrják, hol pedig kellemesen masszírozzák a talpamat. Többször megérintettem a talajt is vagy egy-egy nagyobb követ a kezemmel, hogy érezzem, hogy valóban itt vagyok. Remek élmény volt lelassulni a világ pörgős életében legalább egy kis időre. 
Csodálkozva néztem egy-két elkószált, lassú reflexű legyet, amik a hessegetésre sem repültek el, hanem ártatlanul kúsztak tovább a karomon. “Vajon mi lelte őket?”

Az utolsó és legnagyobb megmérettetés az Ackerhöhe után következett, ugyanis le kellett ereszkednünk a völgybe, majd újra meg kellett mászni a hegyet. Itt nagyon vigyázni kell, mert veszélyes a lejtő. Az én lábam alól is kicsúszott egyszer a talaj, majd pedig egy nagyobb kő fogott meg szerencsére, különben csúsztam volna még pár métert, ezzel lerövidítve az utamat.
Felfelé sem volt egyszerűbb. Majd' kiköptük a tüdőnket, de végül a túra sikerrel zárult.

A Frauenalpe-nél egy kis kápolna várt minket, ahova 2 év után újra benéztünk. Hatalmas élmény volt a hegytetőről végignézni az összes csúcsot, amit aznap bejártunk. 
Kimondhatjuk, hogy megérdemeltük az arany túrabakancs jelvényt!

Bátorítok mindenkit arra, hogy aki egyszer arra jár,és szeret túrázni, akkor legalább a Kreischberg tetejére menjen fel. De ezenkívül rengeteg más látnivaló is van persze. Gyönyörű ez a vidék teljes egészében!

A túráról egy német nyelvű link:
https://hu.bergfex.com/sommer/steiermark/touren/wanderung/48998,8-gipfel-wanderung-vom-kreischberg-zur-frauenalpe-2171m/

A horizontig és azon túl:

Imperin